Fogadkoztam, mint mindig… Fogadkoztam, mint oly sokan… Fogadkoztam, mert így illett…
De nem is értem, hogy minek töltöttem ilyesmivel az időmet, amikor két hét múlva (jobb esetben) már arra sem emlékeztem mi mindenre mondtam azt: másképp lesz…
Az idén nem tettem fogadalmakat éjfél után: csak hagytam, hogy elvárások nélkül rám törjön az új év, és elengedjem a múlt év aggodalmait. Mert vannak dolgok, amelyeken nem tudsz változtatni – csak elfogadni, és rugalmasan alkalmazkodni hozzájuk. Ha nem hajolsz – akkor ketté törsz, ha nem igazodsz, akkor messze sodródhatsz a célodtól.
Igen. A célodtól.
Mert a sok nehézség ellenére sem tévesztheted őket szem elől.
Egyszer csak vége lesz ennek a bizonytalanságnak, és eloszlanak a kétségeid…
Nem. Nem térünk vissza a régi kerékvágásba, ahogy azt mondogatni szokták… Mert az már nem létezik – túl sok volt a veszteség, túl sok a fájó tanulság ahhoz, hogy hagyjuk magunknak elkövetni ugyanazokat a régi hibákat!
Új utakon kell haladnunk a céljaink felé…
Kíváncsian felfedezve annak minden szépségét, nehézségét, legyőzve a félelmeinket, bátran szembenézve a kihívásokkal…
Nem. Nem fogadkozom…
Inkább annyira hiszek abban, hogy minden jól fog menni, hogy esélye sem lesz másképp alakulni…
Éppen feladni készülsz az álmaidat? 
Folyton csak panaszkodik… Mikor kit sikerül elcsípnie: ömlenek belőle a sirámok. Beszél a kudarcairól, részletesen taglalja a betegségeit (már-már produkálva a tüneteket), szidja a sorsot a balszerencséjéért, mert mindenki másnak könnyebb… Ha lehet – elkerülöm. Nem mintha nem kedvelném – hiszen egyébként egy rendkívül intelligens és jó szándékú nő – csak… Csak a vele való találkozások után, úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom. Lehúz, ledarál, bezúz, eltapos, megsemmisít – mint egy energiavámpír. Miért olyan sok a pesszimista ember? Sokan miért nem képesek meglátni a pillanatban rejlő szépséget? Hiszen az állandó siránkozás nem old meg semmit – sőt, ahogy a példa is mutatja, boldogtalanná teszi a jajgatót, és keserűvé a körülötte élőket. Tudom: senkinek sem könnyű – mindenki cipeli a maga keresztjét… De attól még nem lesz sem könnyebb, sem egyszerűbb az élet, hogy folyamatosan csak a dolgok rossz oldalát látjuk meg. Esik az eső? Hadd essen – felüdül a természet. Betegek lettünk? Igen, nagy probléma – de figyelmeztet: változtatnunk kell. Elromlott valami – néhány évnyi hű szolgálat után ez szinte természetes, és egyébként is – a szervizesnek is meg kell élnie valamiből. Ellopták a pénztárcánkat – tanulhatunk belőle – legközelebb ne legyünk annyira szétszórtak. Kisebb – nagyobb bosszúságok tarkítják mindennapjainkat, de ne hagyjuk, hogy mindezek elvegyék tőlünk az ÉLET örömét…
