Úgy tűnik, most minden az újrakezdésről szól: sok hetes kényszerű bénultság után végre visszatér az élet mindenhová… Nyitnak a parkok, játszóterek, közösségi színterek, munkahelyek – és előírásokkal ugyan, de újra lehetőségünk lesz találkozni másokkal. Ezek a napok meghatározóak lesznek a jövő szempontjából – hiszen ez a kezdés lényegében olyan újrakezdés lesz – ami akár lehetőséget is teremthet arra, hogy megszabaduljunk régi rossz szokásainktól, helytelenül berögzült hiedelmeinktől. Hiszen az eltelt hetekben bőven volt időnk arra, hogy mérlegeljük mi az, ami jó, és mi az ami rossz az életünkben – melyek azok a dolgok amelyektől célszerű megválni, vagy gyökeresen változtatni. Mert változtatni kell – csiszolgatni, tökéletesíteni az életünket, hogy minél több legyen a kiegyensúlyozott boldog pillanat, és minél kevesebb a szorongásokkal teli perc. Bárhol is tartasz, bármit is csinálsz, bármit is gondolsz most magadról – változtatni való mindig van. Itt az alkalom arra, hogy változtatásokkal ugyan, de újrakezd, és boldogabbá tedd az életed.
Folyton csak panaszkodik… Mikor kit sikerül elcsípnie: ömlenek belőle a sirámok. Beszél a kudarcairól, részletesen taglalja a betegségeit (már-már produkálva a tüneteket), szidja a sorsot a balszerencséjéért, mert mindenki másnak könnyebb… Ha lehet – elkerülöm. Nem mintha nem kedvelném – hiszen egyébként egy rendkívül intelligens és jó szándékú nő – csak… Csak a vele való találkozások után, úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom. Lehúz, ledarál, bezúz, eltapos, megsemmisít – mint egy energiavámpír. Miért olyan sok a pesszimista ember? Sokan miért nem képesek meglátni a pillanatban rejlő szépséget? Hiszen az állandó siránkozás nem old meg semmit – sőt, ahogy a példa is mutatja, boldogtalanná teszi a jajgatót, és keserűvé a körülötte élőket. Tudom: senkinek sem könnyű – mindenki cipeli a maga keresztjét… De attól még nem lesz sem könnyebb, sem egyszerűbb az élet, hogy folyamatosan csak a dolgok rossz oldalát látjuk meg. Esik az eső? Hadd essen – felüdül a természet. Betegek lettünk? Igen, nagy probléma – de figyelmeztet: változtatnunk kell. Elromlott valami – néhány évnyi hű szolgálat után ez szinte természetes, és egyébként is – a szervizesnek is meg kell élnie valamiből. Ellopták a pénztárcánkat – tanulhatunk belőle – legközelebb ne legyünk annyira szétszórtak. Kisebb – nagyobb bosszúságok tarkítják mindennapjainkat, de ne hagyjuk, hogy mindezek elvegyék tőlünk az ÉLET örömét…
