2020/017
Otthon lenni…
Mennyivel másabb lett a jelentése, mint egy évvel korábban.
Mit nem adtunk volna még fél éve azért, hogy 3-4 szabadon „felhasználható” napunk legyen? Mennyire elegünk volt a folyamatos rohanásból, a zajongó tömegből, a túlzsúfoltságból? Hihetetlen hogyan képes egyszeriben megváltozni minden…
Otthon lenni…
A kényszer szülte, s mi – gyarló emberek ahelyett, hogy megpróbálnánk elfogadni a tényt: mindez a mi érdekünket szolgálja – csak a kifogásokat keressük.
Mert szabadságra vágyunk, lázadozunk – a régi életünket akarjuk…
De egyre inkább az körvonalazódik előttünk, hogy ezentúl már semmi sem lesz olyan mint volt…
Alkalmazkodnunk kell…
Ha tetszik, ha nem – a sors most mindannyiunkra rá fogja kényszeríteni a változtatást, bármennyire is fájdalmas, és kényelmetlen is lesz mindez.
Bátornak KELL lennünk…
Persze ez a bátorság nem jelenti majd azt, hogy nem fogunk félni…
félni fogunk: az ismeretlen ott áll előttünk, de el kell indulnunk…
Együtt kell élnünk a félelemmel, a bizonytalansággal – és újra meg újra hazatérnünk arra a helyre, amit az otthonunknak nevezünk.
Otthon maradni…
Hidd el – jelenleg az otthonod a legbiztonságosabb hely, ahol lehetsz.
A hely, ahol erőt gyűjthetsz, ahol új terveket szövögethetsz mielőtt rálépnél az új életed felé vezető útra…
